Oldalnézetes RPG. Nem vagyok rajongója a műfajnak. Találok párat ami tetszik, de egyik se köt le úgy igazán. Aztán láttam meg Kongán az Arkandian Crusade-ot, ami elég jó értékelést kapott. "Na akkor már csak kipróbálom" gondoltam magamban. És láss csodát: nekem nem tetszik. Gondoltam azt az elején mikor a képen látható piros gyíkszerű valami rendesen megfingatott. Aztán jöttek a váratlan meglepetések. Ekkortájt kezdtem felfigyelni a zenére, ami kifogástalan. Rohadt jó a zene! Bár folyton ismétlődik, nem zavaró, mert annyira illik a játékhoz, annyira passzol a játékmenethez hogy az valami fantasztikus. Ezután kezdtem a grafikát nézni. A szokásos rajzolt grafika, benne jó pontokkal. A fegyverek az elején, amikor megláttam azt a fejszét az emberem kezében majd összefostam magam, egy ekkora fegyver?? Na jó mit gondolok, vannak játékok ahol háromszor akkora a fegyver, de azért rendesen meglepett. A játékmenet annyi hogy felülnézetben mászkálunk és ölünk. Az ölés meg oldalnézetes képben, rajzolt grafikával, viszont a mászkálás. Itt valamennyivel szebb grafikával futó, felülnézetes, nyilakkal(!) történő mozgás van. Rendesen meglepődtem, de ez egy jó pontja a játéknak. Ilyenkor kell felfedezni valamit, harcolni menni és a többi dolgot amit a játék akar. A harc átlagos. Elég erős Swords & Sandals érzésem volt játszás közben, annyi különbséggel, hogy a cselekvések bal oldalt egy sávban vannak. Még egy picit a mászkálásról. Ahogy megyünk táródik fel előttünk a világ, színesednek ki az elemek. Ez nekem nagyon tetszett, mert olyan mintha egy sötét barlangban kellene mászkálni, nem ismerjük a helyet, csak később látunk meg mindent. Viszont van egy hátránya. Mivel mindent akkor látunk meg ha odamegyünk, bármikor nekimehetünk egy ellenfélnek, aki akár sokkal erősebb is lehet mint mi. Viszont ha sikeresen leküzdjük az akadályt egy kincsesláda a jutalmunk teli hasznos dolgokkal! A játék leköt. Engem nem tud sok RPG lekötni, mivel nem igazán vonzódom a műfajhoz, de ez megfogott. Erre azt mondom játsszátok, élvezzétek, és öljetek le mindent! 9/10 

Ui: Elfelejtettem megemlíteni a Defense Quest-eket, ahol mint egy sakktáblán lépkedve kell a hullámokban támadó rosszarcúakat megölni. Az elején könnyű, mert egy csapás minden ellenfél, a vége azonban már nagyon nehéz. Egy jó dolog ebben, nem magától indulnak a körök és a hullámok, hanem mindig a mi parancsszavunkra indulnak el.

Arkandian Crusade